Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dalos kedvű barátaim

2012.12.08

toto.jpg


A díszmadarak tartása nálunk három generáción ível át.Elôször nagypapám hozott a házhoz egy kis kanári madarat, mely a Mandi nevet kaptam. Hamar házi kedvenc lett belôle, és elképesztô intelligenciával rendelkezett.Sokat volt a szobába kiengedve, így összebarátkozott a családdal. Nagyapám ujjára szállt és úgy sétáltak .
Voltak vele kalandok is. Akkor még petroleom lámpával világítottak és bizony lavórban mosakodtak. Mandika meglátva a lavór vizet, rögtön beletoccsant, persze el is merült. A lámpára cseppenô víz pedig megrepesztette a burát és sötétség lett a szobában. Sötétség ide vagy oda, elsô reakció volt, hogy tenyérrel kikapni a kis fuldoklót a vízbôl. Eljátszotta ezt egy párszor. Egyszer a karnis bojtjaiba akadt bele, ugrani kellett a létrára és kiszabadítani.
De vidámságot, derût hozott az apró kis lakásba. Így mikor egy baleset folytán távozott e világból - a forró vizes fazékban zúhant - már megalapozta madártartásunkat.

Volt két kis kanári is a háznál, és mikor az egyik kiszökött és az eperfa tetejét vette célba, a másik hívogatta vissza a kalitkába.

Születésemkor is volt madárka a családban. Nekem már ez volt a természetes. Ô is szelíd volt, kezembe vehettem és selypítve mondogattam, csak óvatosan- óvatosan.

Később jöttek a különböző fajta madárkák. Zebrapintypár, kik fészket készítettek a kalitkába. A betett fűszálakat vitték fel, jobban mondva egyik vitte, másik kihuzigálta, így aztán a munka soha nem ért a végére.

Mozambik csicsörke igazi különlegesség volt. Apró ,kisujjnyi madárka, csillogó tollakkal, gyönyörű hanggal.

Majd jött újabb kanári, a megszokott Mandika néven,kit viccből Svéd Sándornak hívtunk, mert csodálatos hangon énekelt. Ébredés kanári füttyre - nincs is ennél kellemesebb kezdése a napnak. Ô kis kunyeráló volt, ha leültünk uzsonnázni, nagy szárnycsapkodásokkal követelte a süteménymorzsákat. 12 éven át tette vidámmá napjainkat.

Kislányom viszont papagájra vágyott. Így került hozzánk hullámos papagáj, mely játékosságáról híres. Ő is szelíd volt, kézre szállt és szelídsége lett a veszte, kedvenc házi cicusunk szájába szinte bele menetelt, játék kezdeményezése céljából.

Jelenleg Nimfapapagájunk és rózsás arcú törpe papagájunk hoz derűt otthonunkba. Kedvesek, cserfesek, és egymás nélkül egy percig se tudnak meglenni, így a két kalitka mindig egy helyen van.

Mi már nem hiszem , hogy tudnánk nélkülözni tollas barátainkat, kik a természet egy kis darabját csempészik otthonunkba, és dalos kedvükkel annyi örömet okoznak

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

alfa11

(Rózsika, 2012.12.11 00:00)

Arankám, örömmel olvaslak itt is!:))
Szeretettel ölellek Rózsika♥♥