Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyár nélküled

2012.11.29

Izzó napfény játszik,a
csillogó Dunán,
csikorog a szentendrei
Hév ablakunk alatt.
A szoba fülledt homályában
pergetem könyved
albatosz-fehér lapjait.
Ismerôs szavak,
képek, hasonlatok
csengenek fülembe.
Ülök a gép elôtt,
és kopogtatom versed
feledhetetlen sorait.
Minden olyan, mint régen,
és mégis, mégis mennyire más.
Egy félmosoly, egy érintés,
szurok szemed pillantása.
Elmaradt emlékek, tájak,
- az elrepült ifjúság.
Forróságban is fázva huzom
össze kabátom szárnyát.
Bennem már az ôsz didereg,
és véled együtt búcsúzik a nyár.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.